Furcsa egy legendától levelet kapni, főleg olyantól, aki a valóságban nem is létezik. Velem most ez történt. Júlia, igen az a bizonyos Capulet válaszolt nekem! 

Két éve, 2016 márciusában Veronába utaztam, egyértelmű volt, hogy ellátogatunk Júlia erkélyéhez, ahol egész kis iparág épült a szerelemre. Az utazási iroda leírásában olvastam, hogy lehet levelet írni Júliának, amit aztán az ember lánya sorsára hagy az ezer meg ezer boríték között. 

Láttátok a Levelek Júliának című filmet? Ha igen, akkor tudjátok, hogy miről beszélek, ha nem, akkor röviden összefoglalom azt a részt, ami most bennünket érdekel. A Júliának írt leveleket feldolgozzák és válaszolnak rá. Ráadásul a Capulet lánynak dolgozó asszonyok mindenféle nemzetiségűek, így a leveled értő fülekre talál és válaszolnak is rá. Ezt egészen tegnapig csak egy jó filmes betétnek tartottam. Tévedtem! 

Visszakanyarodva az elejéhez, vettem a fáradságot és írtam egy levelet Júliának. Kézzel, nem géppel, mert úgy gondoltam megérdemel ennyit a mai modern világtól Shakespeare legismertebb alakja. Kicsit szomorúan kell most konstatálnom, hogy így a történet egyik fele hiányzik. A levelemről ugyanis nem készült másolat, nem volt számítógépes verzióm sem. Ezért arra már pontosan nem emlékszem, hogy én mit írtam. Annyi bizonyos, hogy abban az időszakban egyedül voltam, de biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb rám talál a szerelem. És láss csodát! A kirándulást és a levél megírását követően mindössze öt hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy egy véletlennek köszönhetően (tudjuk, hogy ilyenek nincsenek) összefussak az én Rómeómmal. :)

Érthető módon a levélről megfeledkeztem, válaszra pedig egyáltalán nem számítottam, Tegnap anyukám felhívott, hogy Olaszországból kaptam egy levelet, a feladó pedig a Club di Giulietta. Azonnal tudtam, hogy miről van szó, mégis hihetetlennek tűnt az egész. Majd megölt a kíváncsiság, de a munkám miatt csak késő délután tudtam átmenni anyukámhoz. 

Kézzel és magyarul írt választ kaptam Giulietta Capuletitől! 

Eleget teszek Júlia kérésének, újra elutazom Veronába, ezúttal azonban már a párommal együtt, és egy levélben megírom majd neki a történetünket is! :)

Imádok sütni és főzni! Főleg, ha van kinek. Meglepő, hogy sokan erre rácsodálkoznak, valahogy nem nézik ki belőlem, hogy megállom a helyem a konyhában. Pedig a párom mellett még a nagymamám is dicséri "konyhatündéri"képességeimet, ami valljuk be, elég nagy szó (aki ismer, az pontosan tudja, hogy miért írom ezt). 

A könnyű és egyszerű desszerteket meg kifejezetten szeretem, bár legtöbbször azért ügyelek arra, hogy ne töltsek órákat a lábas mellett. A mascarpone az egyik kedvenc alapanyagom, ráadásul a most készített pohárkrémet még a kezdők sem tudják elrontani, annyira egyszerű. 

Ami kell hozzá: 1 zacskó kerek babapiskóta, 1 doboz mascarpone, 2 tasak tejszínhabpor, 3 dl tej, porcukor ízlés szerint és gyümölcs (tél lévén fagyasztott). 

A tejszínhabport a csomagoláson található utasítás szerint kemény habbá verem. Mindössze arra kell figyelni, hogy a hozzáadott tej jó hideg legyen. A mascarponet összekeverem a porcukorral és óvatosan összedolgozom a tejszínhabbal. 

A fagyasztott gyümölcshöz öntök egy kicsi vizet és megfőzöm, jobban mondva csak felmelegítettem, hogy szirup  állagú legyen,és már jöhet is a rétegezés. Tejszínes mascarpone krém, gyümölcs, piskóta, krém, gyümölcs, piskóta. Nekem legutóbb a hat pohárból kettőnek a tetejére már nem jutott a mascarpone krémből, ezért gyümölccsel fejeztem be. Pár órára hűtőbe kell tenni és már fogyasztható is. 

Szerintem mennyei!!!! :) 

Nem, nem a maják kiváltsága a csipkebogyó, de valljuk be, hogy így sokkal hangzatosabb a cím, mert manapság jobban el lehet adni azt, ami külföldi és ráadásul régi...

A fegyver pedig korántsem titkos, hiszen tudunk róla. Vagyis mások tudtak, én eddig nem hallottam a csipkebogyó áldásos hatásairól a ránctalanítás, a bőr- és hajápolás területén. Viszont többek között ezt a "csodaszert" használja Miranda Kerr, Rose Byrne és Kate Hudson is. Valljuk be, hogy elég szépek, hacsak nem fotosoppolták túl a képeket. 

Persze nincsenek illúzióim, hogy a hidegen sajtolt 100 százalékos csipkebogyó  olaj használatától olyan leszek, mint ezek a holleywoodi sztárok, de egy próbát megér.

Főleg, ha a márkás és méregdrága kozmetikumokkal vetem össze az árát. Én a Medi Natural által forgalmazott  20 ml-es olajat vettem meg a dél-komáromi Mentha patika mellett lévő fitotékában, 1600 forintért. Néztem a neten, az ára 1000 forint körül mozog, de ugyanennyi a postaköltség is. Szóval maradt a helyi üzlet. 

Bevallom az illata engem egy kicsit elijesztett, olyan, mintha egyszer már sütöttem volna benne húst...A színe meg sárgás-barna, szóval tessék vigyázni a ruhaneművel vagy partnerrel való érintkezés során. 

Ezek a negatívumok, de most jöjjenek a pozitívumok is, amik egyelőre még nem saját tapasztalatok, ezért inkább használom az "ígéretek" kifejezést. Regenerálja a bőrt, csökkenti a szem körüli apró ráncokat, jó a mitesszerek és a pigmentfoltok ellen. Segít, ha leégtünk vagy megcsípett bennünket valamilyen rovar. Selymessé teszi a hajat, visszaállítja a bőr természetes színét, kiválóan ápolja az ajkakat és erősíti a körmöket. A listát még lehetne folytatni, de nekem ez is bőven elég. 

Én egy Marianna-árkot szeretnél eltüntetni a homlokomról, ami a párom szerint nincs is ott. Nos, most ő vagy nagyon diplomatikus, vagy vak, vagy a legjobb pasi a világon...:D :D Én mindenesetre naponta látom a tükörben, sajnos! Egy kedves ismerősöm javasolta, hogy "simogassam el" azt a fránya ráncot. Most a csipkebogyó olajjal meg is teszem.

Vettem még hibiszkuszos csipkebogyó teát is, biztos, ami biztos alapon. Így nem csak kívülről, de belülről is hatni fog ez a csodaszer. 

A témára mondjuk egy hónap múlva visszatérek, vagy előbb, ha addig elfogy az olaj és megosztom veletek a tapasztalataimat. Ha ti már próbáltátok a maja nők csodafegyverét, akkor szívesen olvasom a hozzászólásaitokat. 

Amióta általánosban megtanultunk, hogyan kell fogalmazást készíteni, én azóta szeretek írni. Ugyan bölcsésznek tanultam, de az egyetem után nem a katedra, hanem az egyik hetilap felé vettem az irányt és újságíró lettem. Szeretem a munkámat, mert változatos (kivéve persze a nyolcvanhatodik március 15-ei vagy augusztus 20-ai ünnepséget és a politikai rendezvényeket) és olyan emberekkel ismerkedem meg, akiktől tanulni, inspirálódni lehet. (Velük a bejegyzéseim alkalmával találkozni fogtok.) 

Azonban a napi rutin mellett számos olyan téma van, amit szeretnék kiírni magamból, vagy csak egyszerűen máshogy megírni, mint ahogy azt az újság kéri. Furcsa, hogy 2007-ban regisztráltam a blog.hu-n, de azóta egy betűt sem írtam ide. Most majd pótolom az évtizedes kihagyásomat. 

Hogy milyen témákkal találkozhattok, ha rendszeres visszatérői lesztek az oldalamnak? Urambocsá, de nő vagyok, szóval elsősorban csajos dolgokkal (szépségápolás, főzés, könyvek, mozi ésatöbbi), viszont gletteltem már falat, szedtem szét egy komplett tetőt, vágtam ki fát, bokszoltam és jártam börtönben. Bejutni nem nehéz, kijutni sokkal macerásabb! :D 

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy büntetett előéletű vagyok, tisztázom a helyzetet. Börtönrádióztam egy rövid, de annál meghatározóbb ideig. Ebből az időszakból születtek bejegyzések, melyek végül nem láttak napvilágot, ezért idővel azokat is szeretném közzétenni. 

Ejtsünk néhány szót a névválasztásról: ragazza Acrobaleno, vagyis "szivárványlány". Ez lennék én? Azt hiszem, hogy igen, minden fennhéjázás nélkül. Nem kapocs vagyok az égi és a földi között, csak egy színes egyéniség, akit sok minden érdekel, aki sok mindent kipróbál(t) és megvalósít(ott). A másik oka a névválasztásnak egy ma befejezett regény, Marina Fiorato Csont és bíbora. Nem mintha ez lett volna a legjobb vagy legmeghatározóbb könyv, amit életemben olvastam, sőt közel sem, de szerepelt benne a L'Uomo Arcobaleno, vagyis a szivárványember. Nekem meg megtetszett a szó csengése. Hogy kik a szivárványemberek? Majd egy későbbi posztban elárulom...

Elöljáróban ennyi. Hamarosan újra jelentkezem!